Laza, poénos, látványos mozit hoztak össze. A hálóvető pedig most hasonlít legjobban a képregényekre.

Pókembert 2002 óta már a harmadik színész játssza. Sam Rami filmjében Tobey Maguire bújt a piros-kék jelmezbe, majd a szép szemű Andrew Garfield követte. A jogviták után Marvel végre megállapodott a Sony-val , és először az Amerika kapitány: Polgárháborúban már Tom Holland vette fel a hálóvetőt. Most pedig külön filmet kapott, igaz a Sony is közreműködött, szerencsére most is, mint minden más Marvel film esetében a főisten, Kevin Feige kezében volt a kormányrúd. És ez nagyon is érződik a filmen.

Az egyik legjobb húzása az volt, hogy visszatért a gyökerekhez. Vagyis: a főhős most tényleg középiskolás, a karakter iskolába jár, bálra készül, szakkörön vesz részt, legózik, lóg a spanyol órákról, stb. Első ránézésre ez egy banális kérdésnek tűnik, de nem az. Mert ez Pókember legfontosabb vonása: ő egy gyerek szuperhős. Ez pedig nagyon sok poén, helyzetkomikum forrása és emiatt kanyarodik vissza ez a filmes adaptáció a képregényekben és a rajzfilmekben megismert a barátságos és közkedvelt Póki-hoz.

A film szórakoztató, de mellette ad azért finoman becsomagolva gondolatokat is (ez azért nem hátrány az álomgyárban), amin lehet agyalni. A tinik mindig a felnőttek világába akarnak tartozni, miközben ők még csak gyerekek, de a minták terén már az idősebbeket követik. Ez a problémakör tökéletesen van bemutatva ebben a filmben. Szórakoztató és elgondolkodtató.

Az akciók rendben vannak, jól koreografáltak, lendületes az egész film. De a közepén van egy kis üres járat, majd a végére megint felpörög a történet.

A "hazatérés" a kezdetekhez nem ért volna semmit, ha a casting nem olyan, amilyen. Ez a csapat elég cool lett! Tom Hollandnak nagyon jól áll ez a szerep, kisfiús arcához jól passzol ez a karakter, és lazán hozza a 15 éves tinit, aki a Lego Halálcsillag megépítése mellett, szabadidejében bankrablókat kap el és a falon lóg. Vele szemben egy igazán tökös ellenség, a nagy visszatérő Michael Keaton, aki szintén nagyon jó, a motivációja és a háttere nekem kellően felépített, de elfogadom, ha valakinek ez nem volt elegendő. Jó ellensúlya volt a főhősnek. May néni szerepében Marisa Tomei nagyon szórakoztató és emlékezetes marad, főleg a film utolsó félmondata. 

A film még egy funkciót betölt. Építi tovább a Marvel univerzumát is (nem meglepő, miután meghódították a galaxist is). Jon Favreau  és Robert Downey Jr. karakterei nagyon kellenek ebbe a filmbe, ők a kapocs Pókember és a Bosszúállók között. A képregény filmes piacot az ilyen megoldások miatt fogják még jó sokáig uralni Marvel-ék, bár el kell ismerni a DC-nek is vannak már értékelhető filmjei.