Fény és vászon

2019. április 26. 18:41 - Kiko

Méltó befejezés egy modern eposz végén

A Bosszúállók: Végjáték a rajongók kedvére tesz majd, imádni fogják a geek arcok. Sok zsepi kell, mert a film a legérzelmesebb Marvel film lett.

Úgy érzem magam, mint a gyerek, aki áhítozva várja a régóta remélt karácsonyi ajándékot, majd amikor megkapja, a a katarzis után marad egy kis üresség, ami már nem annyira csodás, mint a várakozás perceiben. Hajnalban a moziból hazafele csak a rajongás szavaival tudtam dicsérni Kevin Feige és a Russo tesók munkáját.

Kezdjük a negatívumokkal, mert ezt gyorsan letudjuk. Kicsit lassú, és lesz olyan, aki a tempósabb mozit vár majd, de tényleg ennyi az összes hibája.

Nehéz bármit is mondani spoiler nélkül, ezért inkább csak benyomásokról írnék ebben a kritikában. Az egyik nagy erénye a filmnek, hogy nem lőttek el semmit, de tényleg semmit a trailerekben és promóciós cuccokban. Ez a mai marketing világban hatalmas dolog, ezért örök hála a Disneynek, mert nem adta el a reklámért cserébe a filmet. 

A filmet nem érdemes önmagában megnézni, mert az semmit nem mond majd az első bálozós Marvel nézőknek. Ez a geek arcoknak készült, mert mindegyik pillanatban egy korábbi, vagy egy leendő történetre utalnak a készítők. Rengeteg idézet/poén/szereplő utal valamelyik popkult idézetre/poénra/szereplőre. Ez pedig elképesztő szórakoztató.

A színészeknek is igazi jutalomjáték ez a film. Két embert emelnék ki, Robert Downey Jr-t, aki talán most a legjobb Vasemberként, valamit Chris Evanst, akinek sikerült árnyalnia Amerika Kapitányt (akit korábban nem igazán bírtam, de most már az egyik kedvencem). A többieknek is hatalmas taps, a leghumorosabb arc egyértelműen Thor, de róla sem mondanék ennél többet, mert ezt látni kell.

Lehet arról vitázni, mennyi logikai bukfenc van benne, de könyörgöm az életben is a logikátlanul döntünk sokszor, akkor miért a filmhősök legyenek logikus gépek/droidok? Lehet arról is gondolkodni, a Marvel és a Disney mivel tette egysíkúvá a mozi piacot, de ennek sincs itt az ideje.

A Marvel a modern kor emberének arra az igényére érzett rá, ahogy az ókorban, most is szükség van a mitológiára. Egy olyan világra, amelyben hősök, istenek és egyszerű emberek próbálnak boldogulni. Ezt a mitologikus (film)világot az utolsó pixelig tökéletesen megfestették technikai és dramaturgiai szempontból is.

A Végjáték nem esett abba a hibába - amitől tartottam - vagyis arculatvesztés nélkül vezette végig a történetet. Így egyszerre epikus, látvány orgia és a legérzelmesebb Marvel film. Rengeteg humor mellé papír zsebkendővel is kellett volna készülni. A végén visszatekintve a legnagyobb rajongó is csak elismerően bólinthat, ennek így kellett lennie. 

Összegzés:

A Végjáték méltó lezárása egy több mint 10 éves filmtörténeti sorozatnak, amire ma beülök másodszorra is.

 95%

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2614785840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon
süti beállítások módosítása