Mi kell egy széria sikeréhez? Egy összetett karakter, remek színészi alakítás. Csupán ennyi a Tabu sikerének titka. Nem lett tökéletes, de egy izgalmas, élvezetes sorozatot hozott össze Tom Hardy és apukája.

A személyre szabott filmekben/sorozatokban mindig komoly a bukás veszélye. Elég ha csak Will Smith A Föld után projektjére gondolunk, amiben tulajdonképpen a Smith család apraja-nagyját terelte Shylamalan egy filmbe (tök feleslegesen). Will Smith emellett készített a fiacskájának Jaden Smith-nek egy Karatekölyök remake-t, ami gyenge közepes lett. De hozhatnánk példának Madonna és (akkori férje) Guy Ritchie közös filmjét a Hullámhegyet, amit hatalmas bukás volt. Ezen filmek sikertelenségének oka leginkább talán az, hogy egy fura hasonlattal éljek a szülők (a filmkészítők) inkább túl szerették gyermeket (a filmet), sem mint nevelték. 

Az eddig felsoroltakkal szemben, Tom Hardy-nak sikerült úgy összehozni egy szerelem projektet, hogy az nem lett totális csőd, sőt elég izgalmas lett. A Tabu 8 részes sorozatot az angol filmsztár ötlete alapján édesapjával Edward Hardy-val gründolta össze. A történet az 1800-as években játszódik a Kelet-indiai Társaság sötét történeteit meséli el. Hardy egy tetovált és őrült alakot, az Angliába frissen hazatért James Delaney-t alakítja, akinek a szándékai nem igazán tisztázottak. Lopott gyémántokkal tér vissza Afrikából, hogy elégtételt vegyen apja haláláért, és bosszút álljon pár nagyon gonosz alakon (a múltbéli sérelmek miatt).

A sorozat erényei közül kiemelkedik a főszereplő játéka. Látszik, hogy sokat csiszolták ezt a szkriptet ésa  karaktert. Ennek eredménye, hogy Tom Hardy egyszerre eszelős, zseni, varázsló, szervező, gyilkológép, szerető. Ráadásul a 8 rész alatt sem lesz hiteltelen a szerepben, amit - nem lehet elégszer leírni - nagyon jól írt meg Edward Hardy. Egy korábbi interjúban a főhőst Sherlock Holmes és Hannibal Lecter keresztezésének írta le a főszereplő, ez pedig nagyon találó leírás, mert jól megfogja azokat a tulajdonságait, ami miatt mégis szorít a néző ezért az ellentmondásos karakterért. Látni a képkockákon, hogy szerelemgyerekről van szó, vagyis a készítők alaposan kitalálták a szériát. Vagyis inkább a főszereplőt, mert köré épül minden. Ez egy igazi one man show, színészileg Tom Hardy elviszi az egész műsort, igazi jutalomjáték neki ez.

A többi karakter már nem ennyire árnyalt, inkább csak nagyon gonosz és velük szemben fura, de alapvetően mégiscsak jó emberkék mászkálnak ebben a szériában. De ez nem baj, mert Tom Hardy egyszemélyes műsora így is elég érdekes. A néző sem tudja eldönteni, hogy a főszereplő őrült, vagy tényleg képes beszélni a holtakkal, vagy csak a piától hallucinál. Ezt vizuálisan elég jól megoldották a készítők. A fényképezés profi, látványvilág beszippant. A ruhák és az emberek mocskosak, és a 1800-as évek London-ját pedig reálisan/gyönyörűen felépítették a díszletesek.

A történetben vannak jó és vannak kiszámítható csavarok, de összességében szórakoztató és a forgatókönyv végig fenntartja a feszültséget. Azért van egy-két olyan szál, ami talán kapkodva lett elvarrva. Például az évad végi mészárlás kicsit suta eszköz pár szereplő kiírására. Ezek az apróságok azonban nem rontják el az összképet.

Összegzés:

Izgalmas történelmi sorozat, egy tökös főszereplővel. Csak azoknak ajánlott, akik bírják a Trónok harcához hasonló vérmennyiséget. Itt is volt belőle bőven. 

70 %