A Kong: Koponya-sziget egy tipikus remake. Nem okoz meglepetést, átlagos hollywoodi blockbusterek tipikus jegyeit hozza. A látványban erős, a karakterekben és a dialógusokban nem.

Kicsit messzebbről kezdeném. Egyetlen bajom van a hatalmas remake lázzal: az ötlettelenség. Miért is? Egyértelműen látszik, a stúdiók nem kockáztatnak, miért is tennék, hiszen ha van egy jól bevált történet, legyen az 10, 20 vagy 30 éves, újra el lehet mesélni. A látványt hozzá igazítják, de nem tesznek hozzá semmi egyebet. Csak Crtl+C majd Ctrl+V.

A Kong: Koponya-szigettel is talán ez a legnagyobb baj, amely ezúttal ismét előveszi King Kong sokszor feldolgozott történetét, de nem tesz hozzá semmit. Legutóbb 2005-ben Peter Jackson álmodta vászonra az óriás majom zúzását, de az is egy remake, remakeje volt, hiszen előtte már több tucatszor elmesélték ezt a történetet. Persze a Warner most a nagy szörnyes franchise elindítását tervezte, a 2014-es Godzilla után menetrendszerűen érkezett idén King Kong, és nem meglepő, hogy 2020-ban a stúdió a két szörnynek egy közös pusztítást tervez.

De vissza a Kong: Koponya-szigethez, amely ezúttal a vietnámi háború végén játszódik. Egy kis csapat indul egy olyan szigetre, amit addig ember nem látott. A szigetre érve azonban szembesülnek azzal, nincsenek egyedül. Hűűű, micsoda meglepetés, hiszen még soha sem hallottuk ezt a történetet.

A Kong tökéletes remake a szó azon értelmében, hogy pontosan másol jeleneteket a 2005-ös és a korábbi filmekből. Ezúttal nem Jessica Lange, vagy Naomi Watts néz bájosan az óriás majom kezében, hanem az ügyeletes szépség Brie Larson. Ezúttal nem dinóval, hanem egy nagyra nőtt rovarral küzd meg a végén a majmóca. Ezúttal Jeff Bridges, vagy Adrien Brody helyett Tom Hiddelston néz boci szemekkel.

Nem hiszem el, hogy a filmesek nem elég tökösek ahhoz, hogy ezeket a kliséket elhagyják és újakat teremtsenek. Pl.: el tudnék képzelni egy olyan filmet, ahol a hatalmas szörnnyel nem állnak le szemezni a főhősök, mert nem és kész. Ja és miért van szükség az Apokalipszis mostot megidézni?! Teljesen feleslegesen. Mindegy is.

Szóval a sztori nem hoz újdonságot. A karakterek terén sincs hatalmas csoda. Samuel L. Jackson őrült parancsnoka és a John C. Relly félnótás szigetlakója messze kiemelkedik a gárdából. Tom Hiddelston valamit hadovált apukájáról, meg arról, hogy kilépett a seregből, de ezeknek se füle, se farka. Bri Larson fotós, aranyos, cuki, könnyezik a majmon és ennyi az egész. A többi szereplő neve sem marad meg, mert nem tesznek semmi emlékezetest, hiszen dramaturgiában nincs semmi funkciójuk, csupán annyi, hogy hirtelen egy szörny brutálisan kinyírja őket.

A film erénye a látvány. Arra egyáltalán nem lehet panasz. Bár CGI az egész, de minőségi, minden apró fű, bogár, lény maximálisan kidolgozott. Két akció is elég emlékezetes marad, a csontvázak közötti és a végső leszámolás. Azok nagyon ütősek, jól koreografáltak voltak, szóval respekt a látványért felelős szakiknak.

Összegzés

A Kong egy látványos film, amihez nem kell sok agy, hiszen már mindenki ismeri ezt a sztorit.

50%