A Szürke senkik című film megérdemelné a szélesvászont, de előnye lehet abból, hogy a Duna Tv mutatta be. Így ugyanis csak egy tévéfilmet vár az ember, nem egy mozit. Pedig azt kap, egy igazi háborús mozit.

Az egy órás film, akár kamaradráma is lehetne háborús díszletek között. 5 katona próbál eljutni az olasz hegyekben - körben az ellenséggel - egy üzenettovábbító/kommunikációs központhoz. Az alap szituációban hasonlít ez a film, A piszkos tizenkettő című klasszikushoz. Ahogy ott is, itt is furcsa egy csapatot sodort össze a szél (forgatókönyvíró); az egyikük még nem ölt, a másik dezertálni akar, a harmadik fejbe lőne mindenkit, aki megtagadja a parancsot, a negyedik haza akar menni eltemetni a fiát, az ötödik pedig csak azért van a fronton mert ezt választotta a golyó helyett a bíróság előtt.

Sokat hallott/olvasott anekdoták köszönnek vissza a karakterek történeteiben, mégsem lesz sablonos az összkép a csapatról. A forgatókönyv figuráiból élő, izzadt, véres, átfagyott férfiak lesznek a vásznon. Ez pedig a szereplők érdeme. Kettőt emelnék ki, bár mindenki megérdemli a dicséretet. Trill Zsoltra rá szabták az őrmester szerepét, nagyon él és remekül vezeti a csapatot. Kovács József pedig a szemünk előtt nő fel a háború borzalmai között. 

A rendezőnek (Kovács István), a forgatókönyvírónak (Köbli Norbert) hatalmas elismerés jár. Hiánypótló alkotást tettek le az asztalra. Háborús, pláne I. világháborús film igen kevés van a magyar filmtörténetben. Ráadásul mindezt a történelmi filmek költségvetéséhez viszonyítva aprópénzből. Ez pedig egyáltalán nem látszik meg a végeredményen, az akciókon, vagy a vágáson. Egyedül az olasz hegyeket hiányoltam, mert a filmet Budapest környékén és rudabányai helyszíneken forgatták a pénz szűke miatt. 

A végére maradtak - számomra - a legfontosabb szereplők: Dévényi Zoltán (operatőr) és Faltay Csaba (zeneszerző). A közeli képek zseniálisak. Ez még jobban kiemeli a színészek játékát. Szinte a karakterek mellett vagyunk a fronton. Az orrom előtt lövik le az egyik embert és ilyenkor nem tudok elnézni, a háború kegyetlenségét belenyomják az arcomba. A film színei remek atmoszférát teremtenek, elég csak a folyópartján álló fiúra gondolni (az a jelenet olyan, mint egy fotó), vagy a tábortűz melletti beszélgetésekre. (Talán kevesebb drónt használtam volna a tájképekhez.) Ezek képileg elég erős jelenetek, és mégsem csúsznak át giccsbe. Ehhez jön hozzá Faltay Csaba zenéje, amely egyszerű, de nagyszerű, és ráerősít erre - a képekkel már megalapozott - atmoszférára. A katona dalok átdolgozása, lecsupaszítása egy hangszerre remek ötlet. 

Összegzés

Köbli Norbert A szabadság különjárat, A berni követ és A félvilág után ismét egy remek történelmi filmet/könyvet írt. Kovács István ügyesen vitte vászonra a jó könyvet a remek alakításokkal, a szuper operatőri és zeneszerzői munkával. Még sok ilyen magyar filmet!

75%