Fény és vászon

2017. július 20. 21:53 - Kiko

Túlélés mindenáron

Az életükért küzdő embereket mutat be Christopher Nolan. A Dunkirk-nek a legjobb háborús filmek közt a helye.

A képregény, folytatás, remake és prequel özön közepette még mindig ki tud termelni Hollywood igazi, eredeti történeteket. Ráadásul nagyon jókat, emlékezzünk csak a Baby Driver-re. És itt az újabb "előzménynélküli" film Amerika ma élő - a populáris mozik terén - legjobb szerzői filmesétől, Christopher Nolan-től. A Batman Trilógia, az Eredet, A csillagok között és a Memento után ismét maga írta és rendezte a Dunkirk-öt. Ez elég egyedülálló manapság a blockbuster-ek között. Mégis a végeredmény az elmúlt évek legjobb háborús filmje lett, ennek oka: a rendező profizmusa.

Ehhez egy jó témát választott. Igaz történetet vett alapul, hiszen 1940 májusában a német hadsereg bevonult Belgiumba, és a franciaországi Dunkerque közelében a tengerhez szorította a brit és francia katonákat. A tengerpartra több mint 300 000 ember szorult össze, és nem volt merre menekülniük. Három szempontból látjuk az eseményeket: a partról, a vízről és az égből.

Nolan munkamódszeréről sok mindent elárul egy rövid nyilatkozata, amit A sötét lovag DVD megjelenésekor tett, amikor újságírók hiányolták a kihagyott jeleneteket a korongról. Kifejtette: amikor a forgatókönyvet véglegesíti, már minden jelenet megvan a papíron és a fejében, amit csak filmre kell venni, így nem keletkezik felesleg. Ez pedig a Dunkirk esetében is így van. Minden jelenet fontos és célja van. Lehet, hogy csak a film második felében nyer értelmet, de egyetlen felesleges snitt nincs benne. És nem csak elmond egy történetet, hanem a világról, rólunk is mesél.

 

Remek karaktereket hoz össze Nolan. Mindenféle embertípus van köztük, őket pedig nagyon jó színészek játsszák, az ismertebbek Tom Hardy, Cillian Murphy és Kenneth Branagh. De a fiatalok is megállják a helyüket: Fionn Whitehead, Damien Bonnard és  Aneurin Barnard mind profik. Naturalista módon ábrázolja szereplőket, hiszen a túlélési ösztön köré épül a film. 

A karaktereknek a hátteréről nem tudunk meg semmit, csak a tetteiket ismerjük és ezen keresztül jutunk közelebb a szereplőkhöz. Nincs benne sok párbeszéd, ez pedig szintén a feszültséget növeli. Valahogy így képzeli el az ember a frontot, amikor már a katonák nem is, vagy csak nagyon keveset beszélnek egymással. Sok szereplőnek nem is tudjuk a nevét, talán pont mint a harctéren, amikor vadidegeneket sodorhat az ember mellé a sors.

Emellett a rendező egyedi stílusjegyeit ebben a moziban is megcsillogtatta. Ismét játszik az idősíkokkal, elmesélhetne egy történetet lineáris történet vezetéssel, de ő csavart egyet a hagyományos meneten. Párhuzamosan látunk történet részeket, amelyeket a film végére értünk meg és látjuk a nagy egészt. Ettől végig van egyfajta feszültség és izgalom, ami a film teljes hosszán megmarad.

Ezt a feszültséget segíti az operatőr Hoyte Van Hoytema, és a zeneszerző Hans Zimmer is. A képek zseniálisak, a közeli arcokon a szenvedés minden rezdülése látszik, a nagy totálok pedig festményszerűek. Persze ezek néhol megidézik/másolják a Ryan közlegény megmentése képeit, ha nem is olyan brutálisan és véresen. A zene zörejekkel egészül ki és így lesz egyszerre idegtépő és feszült. Örülök, hogy az öreg mester most is megmutatta, miért az egyik legnagyobb élő zeneszerző.

Talán nem túlzás kijelenteni: itt a zsenik összmunkája hozott össze egy Oscar gyanús filmet.

Összegzés:

Nagyon jó filmet hozott össze Nolan. A legjobb háborús filmek között lesz a helye.

100%

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr1512676617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon
süti beállítások módosítása