Adott egy jól működő világ. Harry Potter-é. Adott egy tehetséges író. J. K. Rowling. Adott egy jó színész csapat. Eddie Redmayne, Colin Farrell, Jon Voigt. Minden adott egy szuper produkcióhoz. Valami mégis hiányzik, hiszen a végeredményre mégsem mondhatjuk, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük remek szórakoztató blockbuster lenne. 

Kezdjük a pozitívumokkal. A látvány lenyűgöző. A film nagyon jól visszaadja a 1920-as évek (varázslatos) New York-ját. A látványos akciók belenyomnak a székbe. Jól visszaadja a Harry Potter univerzum hangulatát (ebben sokat segít a zene). Viccesek a csodás lények. Mindegyik külön karakter, saját tulajdonságokkal. Dan Fogler kiváló választás a jó szándékú konzervkészítő szerepében, aki még a film végén is pislog, hogy kerülhetett ekkora zűrbe. A legemlékezetesebb jelenetek és poénok is hozzá köthetők. Ő a film szerethető és igazi hőse. 

De egy film unalmas lesz igazi főhős nélkül. Persze a mesékben mindig kell egy vicces mellékszereplő-segítő a főhős mellé (pl.: Shrek-Szamár; Anna-Olaf, Aladdin-Dzsini stb,), ez itt is megvan. Pipa. Csupán a főhős hiányzik. Már úgy értem egy igazi motivációkkal bíró, ember/varázsló-szagú főhős. Göthe Salamander-ről semmit nem tudunk meg, pár alapinformáción kívül. Míg Jacob Kowalski élő, hús-vér mugli addig, az Eddie Redmayne alakította karakterre csak forgatókönyvből a vászonra lépett kontúr. Nem ismerjük meg a valódi motivációit. Nem tudjuk honnan jött, hova tart. Nem tudjuk ki ő. Így nehéz vele azonosulni, nehéz neki drukkolni, érte szorítani.

Az előbb leírtak mind igazak Alison Sudol karakterére is. Olyan, mint egy patyomkin falu. Szép a ház frontja, de mögötte nincs semmi. 

Persze értem én, franchise-ban gondolkodnak a Warner tesók, majd a következő X részben lesz idő ezt is kifejteni. No de miért üljek be egy második, vagy harmadik részre, ha most nem kedveltem meg a hősöket, csak a mellékszereplőkért nem vennék még egy jegyet. 

Ám nem csak ez a baj. A forgatókönyvnél érzek némi zavart az erőben. Rowling annyira szereti a teremtett világát, hogy nehezen lép ki onnan. 20 percet simán lehetett volna húzni a filmből. Kapásból 2-3 egész jelenetet ki lehetne dobni a kukába. Fel se tűnne a hiány, még a vetítőgépet kezelő diáknak sem. Túl írt párbeszédek. Elhúzott jelenetek. Hiányzott a tempó a filmből.

Dicséret illeti Ezra Millert, aki magára húzta a kamasz, szorongó gyerek karakterét. Katherine Waterston is kap egy piros pontot. Neki a remekül megírt gondolat olvasó húg szerepét kellett élettel megtölteni. Sikerült is. Colin Farrel hozza a tőle megszokott színvonalat. Nem lehet rá panasz. Jon Voight, pedig Jon Voight abban a 2,5 percben, amit a vásznon tölt. 

Összegzés:

A film egy kihagyott ziccer. Minden adva volt, hogy egy szórakoztató bő 2 órát töltsünk a pop-corn szagú sötét teremben. Ebből azonban ásítozás lesz 100 perc után. Kár érte. 

55%