Nagyon drukkoltam az Assassin's Creed-nek. Régóta várok végre egy olyan játékadaptációra, amely igazán élvezetes és nem éppen csak elmegy. Ez a film egy kihagyott ziccer, ráadásul ordító nagy helyzet volt.

Kezdjük egy rövid felsorolással: Hitman (kétszer is), Max Payne, Warcraft, Prince of Persia. Csupa olyan játék, amire lecsapott Hollywood, feldolgozta, majd a végeredményt látva a fejét fogta a gamer és a néző egyaránt. Pedig ezek a játékok a történettel, a játékmenettel és a látvánnyal szereztek maguknak hatalmas rajongó tábort. Ezeket pedig egy film is visszaadhatná. És mégse megy. Szerintem az adaptáció sikerének a legnagyobb feladata a történet. Hiszen míg egy játék esetében több órája van a készítőknek, hogy világokat építsenek, fordulatokat dolgozzanak ki, vagy a karaktereket többé tegyék egyszerű pixel figuráknál, addig a filmnél nincs erre idő. Legalábbis nem sok, hiszen ott 2 óra alatt meg kell érteni a szereplők motivációját, múltját, kell egy kis csihi-puhi, fordulat sem árt és a már el is röppent a 120 perc. Nos az Assassin's Creed készítőin is a történet fogott ki, sokat markoltak és keveset fogtak.

A történet szerint a templomosok egy bűnözőt visszaküldenek egy őse testébe, (aki bérgyilkos az 1490-es években,) hogy találja meg az Éden Almáját, amely végre megszüntetné a bűnt, hiszen eltörölné a szabadakaratot. Két-három idősík, két titkos rend, sok karakter, rengeteg rejtély, Kolombusz Kristóf stb. egy több évados sorozathoz elegendő alapanyag, mégis itt csak 2 óra volt kifőzni valamit. Ha a néző ismeri a játékot talán jobb helyzetből indul, ha nem akkor csak drukkolni tudok, hogy egyáltalán felfogja, mi történik a vásznon. Hiába jönnek a karakterek egymás után és magyarázzák mi is történik velük - szájbarágósan, mint kezdő kémia tanár a kovalens kötést - mindenki ugyanúgy bámul mint a kis diák 8.-ban. Teljesen érthetetlen sokszor, amit látunk és kérdések csak gyűlnek: Ez ki? Miért van ott? Mit csinál? Hogyan csinálja? stb. Ezzel telik a film első fél órája, ami egy akciót hoz, egyébként meg hangos ásítozást a sorok között. Hiába is, mindenkit zavar, ha nem érted amit nézel.

A második felében az akciók rendben vannak, de a történetet nem teszik helyre az alkotók. Így csak kérdésekkel távozunk a teremből. Plusz a végén megágyaznak egy esetleges folytatásnak, amit látva ezt a részt - szerintem - nem kellene erőltetni, vagy ha mégis, akkor az írókat kellene lecserélni, de gyorsan.

A karakterekről nem tudunk meg semmit, és hiába jó Marion Cotillard és Michael Fassbender, nem mentik meg a filmet. (Komolyan mosópor, vagy súrolószer reklámot is velük kellene forgatni, mert nagyon jól mutatnak együtt a képernyőn.) A szájukba adott mondatokra nincs mentség. Amikor olyan párbeszédek hangzanak el: "-Ez életem nagy műve. -Nekem meg az életem." akkor azért felröhögtem. Kínomban.

Nem értem Justin Kurzel rendezőt. A Machbet után nagyon bíztam benne, hogy ezt a filmet is profin levezényli, de mintha nem olvasta volna a forgatókönyvet. Ha meg olvasta, akkor azt nem értem, miért nem dobta a kukába az egészet és verte az írók fejét, amíg nem kap egy normális story-t. 

A látványban sikerült megidézni a játékot, de ez nem csak dicséret. A CGI néhol tényleg egy 2008-as játék szintjén volt. A harcjelenetek rendben voltak, ezek voltak a film legjobb részei. Slussz poénként még a süket füleimmel is hallottam, hogy a hangkeverés kriminális volt, de ez már csak tényleg hab a tortán.

Összegzés:

Kár ezért a filmért. Jó főszereplő gárda, jó rendező, mégis kihagyott ziccer. Azért fájó, mert az alapanyag nagyon jó (bérgyilkosok, történelmi háttér stb.) a végeredmény viszont messze nem az.

45%