Fény és vászon

2018. április 27. 17:12 - Kiko

A második felvonásra várva

A Bosszúállók: Végtelen háború egy képregény eposz első fele. Annak abszolút megfelelő. Igaz rengeteg kérdőjellel a fejében áll majd fel a moziszékből az egyszeri mozinéző.

A film első fele - eposzhoz méltón - a seregszemlével kezdődik. Felsorakoznak a jók, az elmúlt 10 év 18 Marvel filmjének minden apró hőse (kivétel Hangya és Sólyomszem), míg velük szemben Thanos a titán. Majd elszabadul a pokol, és jön a címben is jelölt háború. Majd csaknem 3 órával később egy hatalmas cliffhanger a film végén, de erről még úgyis lesz szó.

A történet középpontjában 6 kavics áll, amelyekkel az egész világot lehet irányítani, vagy éppen eltörölni. Ez utóbbi lehetőség rendkívül izgatja a nagyra nőtt Újpest drukkert, aki szeretné megkaparintani a végtelen köveket, azonban ehhez a Bosszúállóknak is van egy-két szava.

Merész vállalkozás ez a film a Marvel részéről, aki ugyanis a korábbi filmeket nem látta, egy kukkot sem ért majd. De a stúdió itt is a képregény terjesztéshez hasonló sémát követett. Vagyis, ahogy haladunk előre a filmek/lapszámok terén, úgy lesz a történet egyre inkább csak a rajongók/függők számára érdekes. Az elmúlt 10 évben Kevin Feige rengeteg függőt kreált így kijelenthető: látva a bevételeket, ez a stratégia működik az újságok és a mozik esetében is.

Óriási kérdés volt a szereplők megjelenítése. 150 perc 25 főszereplőre elég sok idő, de itt nem lehet üres járat, minden félmondatnak helye és szerepe kell legyen. Ennyi szereplőnél nem lehetnek levegőben logó felesleges szövegek. Ezt meg is oldják a készítők, hiszen remekül megírt dialógusokat kapunk, pl.: Doctor Strange és Vasember, vagy Thor és az őrzők között ütős szópárbajokat szállítanak. Ezek a párbeszédek egyszerre helyezik el a karaktereket a történetben, jellemzik a figurát és nevettetik meg a nézőt. 10 pont az íróknak.

  

Újdonság, hogy elvitték drámai irányba a hangulatot, ami eddig nem volt sajátja a Marvel filmeknek. Mindezt könnyedén oldják meg, és a humor nem oltja ki a tragikus részeket. A színészek közül nem lehet kiemelni senkit, mert a forgatókönyv alájuk dolgozik, igaz, jó iparosként szállítják a poénokat és az emlékezetes jeleneteket.

Izgalmasnak tűnő főgonoszt hoztak Thanos szerepében, akit az első Bosszúállók mozi óta építenek fel. Mégis vele kapcsolatban van hiányérzetem. A figura filozófiáját értem, mégsem tudok vele azonosulni és így csak egy hatalommániás lila gyilkológép, aki kegyetlenül ledarálja az univerzum felét. Nekem Thanos a film leggyengébb pontja, remélem a Bosszúállók 4-ben kicsit árnyalják majd.

Viszont nagy a kérdőjel bennem a film után. Hiszen olyan utcába jut a történet, a már emlegetett lezárással, ahonnan nagyon nehezen lehet visszahozni arculatvesztés nélkül a szálakat. Találó mondat cimborámtól: a Dallas-ba Bobbyt is vissza lehetett hozni a halálból, csak tök cikis megoldást találtak rá. Remélem itt az írok, sokkal kreatívabbak és úgy tudják csavarni a szálakat, hogy egy rossz szavam ne legyen egy év múlva, amikor kijövök a Bosszúállók 4 vetítéséről. Ha sikerül, ismét megemelem a kalapom a Marvel stúdió előtt.

Addig meg eszem a kefét, és azon dilemmázom, hogy tudják ezt a félbe hagyott eposzt befejezni.

Összegzés:

Ez egy első felvonás volt, viszont annak elég jó.

80%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2313873000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon