Fény és vászon

2018. április 25. 08:16 - Kiko

Mi lett volna, ha?

A Képmás egy lassú, de mégis izgalmas gondolatkísérlet, a kém thrillerek legjobb hozzávalóival megspékelve.

Mostanában túl sok film/sorozat szól egy rejtett/párhuzamos világról, ezzel a félmondattal hívta fel a figyelmem egy barátom erre a sorozatra. Roppant hálás vagyok neki ezért, mert egy izgalmas, sokrétű szórakozásra találtam. Beszippantott. Nagyon jó atmoszférája van, talán van olyan erős, mint a Dark című sorozat-nak. 

Már az alaphelyzet is érdekes kérdéseket vet fel. A világ 1989-ben, valamilyen okból hirtelen duplikálódik, és onnantól kezdve két világ fut párhuzamosa. Berlinből, a helyi pékből, a vonatból, az épületekből mindenből kettő lett. A két világ között egy átjáró jön létre, amit gondosan őriznek egyik és másik oldalról, és csak kevesen mehetnek át egyik Berlinből a másik Berlinbe. A történetünket harminc évvel később kezdjük el, amikorra a két univerzum már eléggé eltávolodott egymástól.

A párhuzamos világ létezéséről csak egy nagyon szűk réteg tud mindkét oldalon. Vagyis a többség nem sejti, hogy belőle valahol van még egy tök ugyanúgy kinéző - mégis más múltú - ember. 

Ha belemegyünk a film filozófiai vonalába, akkor elég izgalmas témákat találunk. Pl.: szabadakarat, vagy eleveelrendelés szerint élünk? Hova vezetnek a döntéseink? Mindig van választásom? Ahogy anno Jack Bauer ordította eltorzult fejjel: "Bocsáss meg, nem volt választásom!!!!" Már a 24-et nézve (nem az új borzalmat, hanem a régi vagány forradalmi sorozatot) is jókat derültem, hogy ezek a "patthelyzetek" megelőzhetőek lettek volna, csak a figurának másképp kellett volna dönteni két perccel korábban. Nos a Képmásban 30 éve egymás mellett fut két ugyanolyan világ, igaz egyik a másiktól az emberek döntései miatt nagyon eltávolodnak, hiszen míg az egyik világban a tehetséges fiatalból profi hegedűművész lesz, addig a másikban profi bérgyilkos. 

Így eljátszhatnak a figurák a "mi lett volna ha" gondolatával, sőt még át is léphetnek abba a helyzetbe, amit megélhetnének. Az új élet pedig sokszor csábítóbb, mint az eredeti.

J. K. Simmons zseniális, mint mindig. Mondjuk most könnyű helyzete van, hiszen két teljesen különböző Howard Silk-et kell eljátszania. Mindig lehet látni a gesztusokból, és a mimikából, hogy a teszetosza aktakukac, vagy a másik világból érkezett gyilkológép látható a vásznon. Ez egy igazi jutalom játék számára. Főleg a szürke kisember fejlődését mutatja be nagyon valósághűen.

Mellette még Harry Lloyd (akit a Trónok harca első évadában láthattunk) és Nazanin Boniadi kettőse emelkedik ki a színészek közül. A közös száluk talán a legkomolyabb filozófiai kérdést teszi fel: mi tesz valakit egyedivé, ha tökéletes másolat?

A műfaji meghatározás sem könnyű, mert az utópia, a sci-fi és a kémfilmek jó arányú elegyét alkotja a sorozat. Az izgalom forrása leginkább az, hogy senkinek sem ismerjük a valódi motivációit. Részről részre derülnek ki a titkok és rejtélyek. A puzzle darabokat természetesen úgy rakták össze a készítők, ahogy az manapság szokás, marad még a második évadra is bőven. Ez egy sokfelé terjeszkedő történet lehet, kérdés, mennyire ragaszkodnak majd az első évad világához, mert ahogy majd a Westworld-Ben, úgy itt is bármerre indulhatnak. 

Összegzés:

Izgalmas sorozat, remek hangulat. Néha túl lassú.

80%

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr4613802002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon