Fény és vászon

2017. december 15. 20:45 - Kiko

Milyen az évtized vígjátéka?

A rögtönzött szerelemben a legrosszabb a címe, amúgy egy roppant szórakoztató és elgondolkodtató vígjáték. 

 

Ritkán megyek az utcai plakátok miatt moziba. Most mégis a hatalmas poszteren virító az "évtized vígjátéka" felirat húzott be A rögtönzött szerelemre. És nem csalódtam. 

Kumail a kezdő stand up-os olcsó bárokban próbálja megnevettetni a kicsit piás amerikaiakat, és közben arról álmodozik, hogy talán egy producer elviszi majd a legnagyobb showműsorok-ba. Egy ilyen fellépés után ismerkedik össze Emily-vel, akivel nagyon furcsa szerelmi életbe kezdenek.Olyan járunk is meg nem is párt alkotnak. A románcnak hamar véget vet a fiú, döntését pedig azzal magyarázza: a családja nem fogadná el az amerikai lányt. Az igazi történet pedig itt kezdődik, ugyanis szakításuk után pár nappal a lány kómába esik és Kumail pedig a betegágyán újra értelmezi a kapcsolatát saját rokonaival, Emilyvel és Emily szüleivel.

A pakisztáni születésű Kumail Nanjiani humorista saját történetét vetette papírra feleségével. Ő maga játssza saját magát, és bár nem hatalmas színész, mégis ad egy fajta kellemes hangulatot az a tudat, hogy ez a történet azzal a palival esett meg, akit a vásznon látok.

Mondjuk pont ez a hátránya is a filmnek. A drámai jeleneteknél sem az arcával, sem a hangjával nem mindig tudja átadni a karakter fájdalmát, küzdelmét, félelmét. És még egy apró gond van a mozival, a magyar cím eléggé félre viheti az elvárásokat. Az angol cím: The Big Sick (A nagy betegség) jobban visszaadja mit várhatunk.

Rengeteg humor és komoly társadalmi kérdések elegye ez a mozi. A stand up mellett komoly hangsúlyt kap az asszimiláció, vagy a vallásos nevelés, vagy a szülők elvárásai kérdés körét is érinti a történet. De ez nem egy köldöknézős, elmélkedős film, mert a legnagyobb erénye: életszagú minden jelenet. Hiszen ki nem látott olyan helyzetet, hogy egy barát kajába fojtja bánatát (természetesen ez mindig csak a barátokkal történt meg), vagy a tejszínhab szájba fújását bánatűzésként, vagy a kanapén kigombolt ingben piásan bealudni. Ezek mind hétköznapi, egyszerű jelenetek, amitől közelebb érzi a néző magához a karaktereket, hiszen ugyanazokat a szituációkat élik meg, amit mi földi halandók.

A pakisztáni-amerikai vagy más kulturális ellentéteket nem ezek a filmek oldják majd fel, de közelebb visz ahhoz, milyen lehet a normális együttélés az különböző etnikai, kulturális és vallási csoportok között. Sőt talán felnyitja pár ember szemét a könnyed hangvételű két órás mozi: az őseink szokásait csak akkor van értelme tovább vinni, ha az számunkra is jelent valamit, ha csak üres tettek, akkor hagyjuk inkább az egészet a francba. De ezeket a tanulságokat nem szájbarágósan, didaktikusan sulykolja belénk a történet, hanem könnyedén, lazán feldobja a témát és a nézőn múlik mit kezd ezzel.

Összegzés:

Ha nem is az évtized vígjátéka, de nagyon jó, életvidám mozi.

80%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr6713320401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon