Fény és vászon

2017. május 20. 22:22 - SpinyNorman

Egy csodálatos és különös hely – Visszatérés Twin Peaks-be

Találkozunk 25 év múlva – az eredeti Twin Peaks-sorozat nézői közül kevesen hitték, hogy a halott Laura Palmer túlvilági üzenete valósággá válik. Még maguk az alkotók sem. Viszont a misztikus sorozatnál működött a rajongói mágia: példátlan módon egy emberöltő elteltével folytatódik David Lynch és Mark Frost kultikus sorozata, amely annak idején megújította a televíziózást. Kezdődik a „Twin Peaks – A visszatérés”. De lehet-e újra történelmet írni akkor, ha éppen maguk a szerzők alapozták meg a legtöbb mai sorozat sikerét?

tp1.jpg

Twin Peaks. Ez a két szó azonnal millió képet villant fel azoknak, akik látták a sorozatot. A félelmetes baglyok; a vízesés; a hatalmas vörös függönyök és a pszichedelikus mintájú padló; az átkozottul jó kávé és az isteni cseresznyés pite; a nappali közepén megjelenő fehér ló és az erdő, mely annyi titkot rejt.

És persze a szereplők: az intuíció és hihetetlen intelligencia vezette, egyszerre nagyon bölcs és nagyon kamaszos FBI-ügynök, a tisztalelkű Dale Cooper; barátja, az egyszerű, de őszinte és odaadó helyi seriff, Harry S. Truman; Cooper kollégája, a végtelenül cinikus, de egy ponton az egész világnak szerelmet valló Albert Rosenfield; a nem evilági, táncoló törpe és a titkokat megsúgó Óriás; a meggyilkolt gimis szépségkirálynő Laura Palmer; Laura bipoláris apja, Leland; a kezében tartott farönk üzeneteit tolmácsoló Tuskó Lady; és persze BOB, BOB, BOB, az emberi lelkeken élősködő démon, akit a gazdatestből kinyert fájdalom és szomorúság éltet.

A Twin Peaks teljesen újat hozott a ’90-es évek elején a televíziózásba. Egyrészt a művészfilmek képi megoldásait – sőt, David Lynch révén annak is a legelszálltabbjait. Másrészt pedig egy olyan párhuzamos valóságot, amire soha addig nem volt példa. A tévésorozatok akkor még jellemzően epizodikusak voltak: ez még a Dallas, a Miami Vice és a MacGyver világa. Ehhez képest a Twin Peaks úgy indult, hogy egy szőke diáklánynak, a kisváros kedvencének a holttestét partra sodorja a folyó: az ügy pedig nemhogy nem oldódik meg 40 perc alatt, a gyilkost sok-sok részen át keresik (annak idején fel is tűntek az „I killed Laura Palmer”-feliratú pólók, mert teljes országokat frusztrált, hogy még mindig nincs meg a tettes). Ráadásul ahogy múltak a hetek és folyt a nyomozás, úgy lett egyre több és több a rejtély, és kiderült: nemcsak a baglyok, hanem a kisváros lakói sem feltétlenül azok, akiknek látszanak. És az FBI-ügynökök sem.

David Lynch ugyanis David Lynch: ő nem azt látja, mint mások, és nem is azt akarja láttatni. Sokak szerint a Kék Bársony filmjének első percei jól jellemzik egész filozófiáját: a felszín alá nézni. Ez a felszín lehet egy zöld pázsit, amelyre ráközelítve látszik, hogy gusztustalan és félelmetes rovarhordák hemzsegnek alatta; lehet egy ember, aki kettős életet él; vagy lehet a világ, amely a hétköznapok örömeinél és bánatainál sokkal bonyolultabb, mélyebb és értelmesebb (ugyanakkor emberi ésszel megérthetetlen). És eközben mindig szól a zene: mert David Lynch-nek sokszor az a nyelve.

Kék bársony: a kisvárosi idill és ami mögötte van

A Twin Peaks-sorozattal olyan mixet hozott össze David Lynch és szerzőtársa, Mark Frost, amely addig teljesen ismeretlen volt, és igazság szerint azóta sem igen akadt párja. A kanadai határhoz közeli amerikai kisváros története egyszerre krimi, misztikus film, szappanopera, tinisorozat, horror és paródia; egyszerre izgalmas, félelmetes, szürreális, szexi, filozofikus és nagyon vicces. A szerzőpáros ráadásul gond nélkül (sőt, sokszor kéjes örömmel) váltott át hirtelen egyik műfajból a másikba: nincs az az idill, amit ne falhatna fel bármely pillanatban a téboly vagy a borzalom, mint ahogy nincs az a szívszaggató vagy éppen filozofikus mondanivaló sem, amit ne fullasztanának tréfába. Vagy éppen fordítva.

Cooper ügynök éppen az álmában elsajátított tibeti deduktív technikát alkalmazza a gyilkos keresésére

Persze a sorozat mélysége és sokrétűsége annak idején sokaknak fel sem tűnt, mert annyira erős volt a Rejtély: előbb a Laura Palmer gyilkosa utáni nyomozás, később a tettesnél is tovább – nem evilágba – vezető szálak. A Twin Peaks pedig nagyon működött: nemcsak témájában, műfajilag és képileg volt új, szereplőiben is: soha ennyi erős és kidolgozott karakter nem jelent meg tévésorozatban. Ami pedig végképp ritkaságba megy (azóta is): a női szereplők személyisége is egyedi volt, mindannyian egy-egy önálló univerzumot alkottak.

Páran Twin Peaks-ből

Hogy akkor miért élt meg csak két szezont a Twin Peaks? Az okokat hosszan lehetne sorolni, de a fő ok valószínűleg az volt, hogy David Lynch a második évaddal már kevésbé törődött, mert lefoglalta a Veszett a világ forgatása. Amikor a sorozat bajba került, akkor visszatért, hogy megmentse, de nem sikerült - még a parádés, teljesen egyedülálló, sokkoló és rajongók millióit megviselő „befejezés” ellenére sem, amit ő cliffhangernek szánt a harmadik évadhoz. (Elég erős cliffhanger, ami 25 évet elbír.) Sokan már akkor sem tudták elfogadni, hogy így legyen vége: a kultikus hőssé vált Cooper ügynök egyszerűen nem bukhat el.

Lynch azonban kénytelen volt elengedni a harmadik évad tervét, és ment tovább: az elmúlt negyed évszázadban csinált pár filmet (nem sokat, mert maximalizmusa miatt magasak a költségek, egyedisége miatt viszont a moziban szűk lett a közönsége, így nem kapkodtak ötleteiért), sokat festett és még többet zenélt.

tpblacklodge.jpg

A rajongók viszont nem adták fel, és igazából a kitartó ősfanatikusok és a Twin Peaks új felfedezőinek elszántsága hívta életre az új évadot. A sorozatnak nemcsak rendszeres lapja volt és rendszeres évi találkozói és népes Facebook-csoportja a visszatérésért: volt egy mondat is, amibe kapaszkodhattak. A meggyilkolt Laura Palmer ugyanis a Fekete Barlangban azt mondja Cooper ügynöknek: „találkozunk 25 év múlva”. Ahogy pedig közeledett a dátum, úgy lettek egyre elszántabbak és bizakodóbbak a rajongók: lehet folytatás. Az elszántság és a folytatás vágya pedig előbb Mark Frostra, majd David Lynch-re is átragadt: ezután már „csak” azt kellett kitalálniuk, hogyan folytatják ennyi év elteltével a történetet. Sokat gondolkoztak, de azt mondják: amint meglett a megfelelő alapötlet, hozta magával a többit is, és minden ment, mint a karikacsapás. Legalábbis nagyjából, mert egy ponton Lynch otthagyta a sorozatot, mert vitája támadt a Showtime-mal a szükséges pénzről és a részek számáról: a rendező mindkettőből többet akart. Végül szerencsére megállapodtak, úgyhogy ezután már csak Lynch hagyományos perfekcionizmusa húzta el a forgatást.

A Twin Peaks első két évada két percben, súlyos spoilerekkel:

Most pedig kiderül, hogyan fest Twin Peaks negyed évszázad elteltével; mi lett Cooper ügynökkel és a többi szereplővel. Hogy miről szól az új sorozat, arról szinte senkinek fogalma sincs: David Lynch annyira titkolódzott, hogy még a szereplők is csak saját jeleneteiket ismerhették meg, és még a Coopert alakító Kyle MacLachlan is csak a tévéstúdió irodájában olvashatta el a szkriptet. Sőt, még Lynch írótársa, Mark Frost sem tudja, mi lett a végleges verzió, mert arról a rendező már egyedül döntött. Amit tudunk: Mark Frost írt egy előzetes (de állítólag a sorozathoz „nem kötelező”) könyvet Twin Peaks titkos történetéről, amely 200 éves kontextusba helyezi a helyi furcsa eseményeket és világpolitikai történéseket; tudjuk, hogy óriási, több mint kétszáz fős szereplőgárdát toboroztak, sok-sok sztárral, köztük Lynch számos régi kedvenc színészével és zenészével; 18 rész lesz, de több alkalommal egy este duplán; és hogy a rendező óva int mindenkit attól, hogy sorozatszerű epizódokat várjon – ez egyetlen film lesz, 18-felé vágva. (Azt pedig már kajánul tette hozzá, hogy talán nem is vetítési sorrendben kellene néznünk.)

Régi és új Twin Peaks-szereplők, akik szintén izgatottan várják, miről szól a harmadik évad

Viszont kérdés, hogy ennyi idő elteltével újra lehet-e alkotni a sikert, azaz: ami volt, megtörténhet-e újra? A Twin Peaks a maga korában felforgatta és megújította a televíziózást – azóta viszont ezen a nyomvonalon sok-sok sorozat indult el és haladt akár tovább (például a Twin Peaks akkor lendületes vágási ritmusa ma már lassú lenne, és sok, akkor úttörő beállítás pedig alapeszközzé vált). Az utóbbi évtizedben a tévé kimondottan elkényeztette a sorozatfüggőket számos jó történettel és modern fényképezéssel. Ma már nem az okoz gondot, hogy találjunk egy jó sorozatot, hanem az, hogy hogyan válasszunk a rengeteg lehetőség közül. Így pedig sokkal nehezebb lesz kitűnnie a Twin Peaks-nek. Az is kérdés, hogy milyen rejtélyt lehet kitalálni 25 év elteltével, ami újra megfogja és hónapokon át fogva is tartja a nézőket. Arról nem is beszélve, hogy eleget lehet-e tenni a példátlanul felfokozott elvárásoknak: lehet-e meglepetést okozni akkor, ha mindenki meglepetést és váratlant vár?

A Twin Peaks így pozicionálja magát

A színészek nyilatkozatai eksztatikusak: sorra arról beszélnek, hogy David újra megcsinálta, ez valami egészen más és egészen új lesz ahhoz képest, amihez a mai nézők hozzászoktak. A Showtime részéről pedig egyenesen David Lynch „tiszta heroin”-verziójának nevezték a most kezdődő harmadik évadot. (Nálunk az HBO-n debütál hétfőn.) Amúgy semmit nem tudni: a színészek nem beszélhetnek, az újak azt sem mondhatják el, hogy kit vagy mit fognak alakítani; a régiek nem is utalhatnak arra, hogy mi történt a karakterükkel 25 év alatt, vagy hogy egyáltalán hol veszi fel a fonalat az új sorozat. Az meg külön rejtély, hogyan pótolják a sok éve elhunyt kulcsfigurát, Frank Silvát, aki BOB-ot, a démont alakította; vagy hogy mit keresnek olyan színészek – mint például a Laura Palmert játszó Sheryl Lee  - az új stábban, akiknek szerepei a korábbi évadokban meghaltak, mivel nincs az a maszkmester, aki 25 évet meg nem történtté tudna tenni. Lynch viszont azt mondta: bár fontos a sorozat után forgatott előzményfilm, a Tűzz jöjj velem, a harmadik évadhoz a nézőknek valójában abszolút semmit nem kell tudni.

Amire viszont bizton számítani lehet: szürreális jelenetek, sötét képek, sötét utak, pirosra váltó jelzőlámpák, hosszú folyosók, elektromos zárlatok, fák, szikrák, tűz, füst, mozgásban lévő ipari berendezések, kávék és piték és fánkok, vörös függönyök, rengeteg zene, valamint gyönyörű nők. Mert ezeket nagyon szereti David Lynch. De mindez csak a formai eszköztár egy része – Lynch a transzcendentális meditáció híveként olyan mélyre ereszkedik a tudattalanba ihletért, ahol kevesen járnak, és ahol igazán nagy halakat lehet fogni.

Úgyhogy a sorozat élvezetéhez régi rajongóknak és új érdeklődőknek valószínűleg csak egyetlen jótanácsot kell megfogadniuk, természetesen magától a Maestrótól:

„Ne a lyukra figyeljenek, hanem a fánkra!”

 

David Lynch, azaz Gordon Cole FBI-ügynök a fánkra figyel

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr2312528495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon