A mosómedve, a facsemete, az érzéketlen tuskó, a zöld lány és a szépfiú mind visszatértek A galaxis őrzői 2-ben. A nézők most sem panaszkodhatnak, szórakoztató folytatást kapnak.

Az első rész előtt A galaxis őrzői képregényt jóval kevesebben ismerték, mint Amerika kapitányt, Hulk-ot vagy Vasembert, ennek ellenére a film hatalmas siker lett. A recept összetevői pedig a jó forgatókönyv, a jó casting, és a jó rendező (a fanatikus James Gunn) voltak. Sokan az egyik legjobb Marvel filmnek is titulálták, így érthető ha a stúdió "a győztes csapaton ne változtass" elvét szem előtt tartva rántotta össze az alkotókat egy második körre.

 A sztori ugyan ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész elengedte hőseinket. A galaxis friss megmentői elég felkapottak, több megbízást is kapnak, de az egyik ilyen meló után magukra haragítják az aranyarcú idegeneket, a szuveréneket, akik ki akarják nyírni Űrlordot és csapatát. Az űr-csihipuhi közben pedig egyszer csak beállít Peter Quil apja, Ego.

A második rész megőrizte az első erényeit. Laza poénok, látványos akciók, rengeteg önirónia. És majdnem kihagytam a 80-as évek slágereit, ami remek retro hangulatot kölcsönöz a filmnek.

A szedet-vedett csapat minden tagja elég játékidőt kap, hogy megismerjük őket. Drax, Mordály, Gomora, bébi Groot és Űrlord mind olyan karakter, akik jól működnek együtt és külön-külön is. A csapat dinamikája az egyik legszórakoztatóbb eleme ennek a sorozatnak és ezt jól használták ki a készítők. Poén poén hátán, de nem felejtkeztek meg az érzelmesebb nézőkről sem. Komoly erénye ennek a filmnek a karakterfejlődés, mindegyik szereplő halad előre. A legcukibb természetesen bébi Groot, aki elviszi a showt, néha már a Disney filmek vicces szereplői juthatnak róla eszünkbe (ja, hogy a Marvel az Disneyé, bocs...). Gomora és Quil között működik a kémia és az évődésük sokkal izgalmasabb, mintha egy párt alkotnának.

Az új karakterek is jól illeszkednek a filmbe, Ego nevéhez hűen jelenik meg a vásznon. Sokat elmond a film presztizséről, hogy olyan (egykori/jelenlegi) nagyágyúk, mint Kurt Russel és Sylvester Stallone is feltűnik egy-egy rövidebb szerepben.

Ráadásul a Marvel univerzumban egy eddig szokatlanul komoly témát hoztak fel. Olyat, ami sokkal több embert érint mint: a milliárdos zseni vagyok nem tudok mint kezdeni a pénzemmel, vagy hibernáltak 80 évre és nem találom a helyem a világban esetleg, a zöld őrült leszek stressz hatására. A család kérdés köre sokkal emberibb, sokkal inkább átélhetőbb a néző számára. Számomra pozitív vonás, hogy egy komolyabb problémakört is felvetettek egy képregény-filmben, hiszen mindegyik szereplő háttere több mint zűrös és mégis valamiféle megoldást mindenki kap a film végére. Persze kicsit patetikus, de nem a Halálos iram-féle, hiteltelen pátosz.

A Marvel-nek jár a pirospont azért, mert míg mi nézők csak az első részt látjuk egy filmből, a Kevin Feige féle csapat már a következő hármat is tervezi. Így lehet az, első részben megismert gaz Yondu a másodikban már  a jó fiúk oldalán harcol és ez a pálfordulás egyáltalán nem zavaró, mert a motivációi abszolút rendben vannak. 

Nagyon kiváncsi vagyok, hogy A galaxis őrzői, hogyan illeszkednek majd be a következő gigafilm, a Bosszúállók: Végtelen háborújába, de szerintem ezt megoldják, és mi nézők jól járunk majd, az biztos. Mert a Marvel univerzum a szórakoztatóipar egyik legjövedelmezőbb vállalkozása, így nem engedhetik meg maguknak, hogy valami gagyit dobjanak piacra.

Összegzés:

Rendkívül szórakoztató film, humor, látvány, akció -mi kell még egy laza kikapcsolódáshoz?!

80%