Fény és vászon

2017. április 21. 20:19 - Kiko

1945 - Történelmi pillanatkép

Az 1945 kemény film, ami ugyan a mi történelmünkről szól, de a tanulság mindenki számára érdekes. Nem mellesleg Rudolf Péter élete alakítását nyújtja.

Korábban Dragomán György író mondta azt (A fehér király film kapcsán), hogy a novellákból/elbeszélésekből könnyebb filmet készíteni, mint egy nagy regényből. Az előbbihez csak hozzá kell adni, és így is megőrzi tipikus jegyeit; a másikból viszont el kell venni, és így már nem biztos, hogy a végeredmény emlékeztet majd az eredeti műre. Török Ferenc nagyon jó alapanyagot választott következő filmjéhez. Szántó T. Gábor elbeszélését dolgozták át - az íróval közösen - forgatókönyvvé. 

1945 nyarán egy egész falu készül a jegyző (Rudolf Péter) fiának esküvőjére. A délelőtti vonattal megérkezik két zsidó, akik csomagjaikkal elindulnak a falu felé. Ennek híre megy, és a közösség élete teljesen felbolydul.

Már maga az elbeszélés is moziszerű, amit az alkotóknak nagyon jól sikerült felálmodni a vászonra. Ebben Ragályi Elemérnek volt nem kis érdeme, a képei nagyon jól néznek ki a nagy vásznon, a film fekete-fehér ez pedig akár szimbolikus is lehet, vagyis a szereplők sem végletesek (nagyon jók-nagyon gonoszak), hanem árnyaltak. A rengeteg közelin pedig a színészek játéka még inkább érvényesül.

Rudolf Péter 15 kilót szedett fel a szerep kedvéért, tar kopaszon a helyi kiskirályt zseniálisan hozza. Egy tőle eddig idegen karakter, de mégis nagyon magabiztos, minden gesztusa, mondata azt sugallja: mindent el tud intézni, mert ő az atyaúristen. A többiek is remekelnek, nehéz kiemelni bárkit is Szarvas József a falu lelkiismerete, Nagy-Kálózy Eszter a bűntudattól megkeseredett feleség, Znamenák István a jegyző szeme/füle és még hosszasan lehetne sorolni. Számomra talán Tasnádi Bence a jegyző fiaként kicsit kilógott a sorból, neki pár mondata, gesztusa eléggé színpadiasan hatott. A zene és hangok, zörejek nagyon sokat adnak az élményhez. 

De miért mondom, hogy ez nem csak egy magyar történelmi film? A mondanivaló miatt: a bűn ugyanis univerzális téma. A film nem csak egy konkrét bűntettről szól, hanem arról, hogy a hazugságra épült társadalmi konstrukciók előbb-utóbb összedőlnek. Legyen az egy falu közössége, egy barátság, egy házasság, egy kapcsolat bármi. A mozi nagy erénye, hogy különböző szinteket mutat be, ki az áruló, ki az ötletgazda, ki az, aki részt vett a bűntettben és kik azok, akik csak tudtak róla. Itt nem is állnak meg a készítők! Tovább lépve azt is megmutatja a film, hogy mindenki másképpen reagál a bűntudatra. Van, aki beleőrül, van aki lenyomja magában, van aki elfelejti a tetteit, van aki megmagyarázza. Ez pedig valós és mindenhol érthető és átélhető téma. Talán ezért is lett a Berlinálé közönség díjasa.

Berlinben Rudolf Péter azt nyilatkozta, az ilyen tragikus korszakokat nem csak lelkileg, filmeken is fel kell dolgozni. Osztom a véleményét, ki kell beszélni a problémáinkat! Az 1945 egy remek korrajz is. Nem mond ki senkit áldozatnak és bűnösnek sem kiált ki senkit, egy pillanatképet mutat erről a korról. Remélem több magyar rendező választ majd hasonló témát a jövőben, mert szükség van az ilyen filmekre.

Összegzés:

Lassú ez a film, de nem öncélúan. Rudolf Péter zseniálisat játszik benne, a néző kap útravalót amikor feláll a mozi székből.

80%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr8712442973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon