Fény és vászon

2017. február 03. 10:24 - Kiko

Az amerikai álom és ami mögötte van

Az alapító a McDonald's kialakulásának története igazi amerikai sikersztori, de a film csak egy történetet mutat be, és nem mesél semmiről. 

Szóval adott az első gyorsétterem, amit a McDonald tesók hoztak össze, hosszú évek kemény munkájával. Majd jön a lúzer porszívóügynök Kroc (Michael Keaton) aki az első meki láttán egyből hatalmas tervekben és komoly távlatokban kezd gondolkodni. A főhős szépen lassan kicsinálja a valódi ötletgazdákat és maga viszi sikerre a franchise-t.

Gyorsan pár tény. Nagyon jól játssza az örök vesztest Michael Keaton, aki másodvirágzását éli. A Birdman után ez a szerep is tökéletes rá. A film remekül idéz meg egy korszakot, a hangulat tiszta '50-es évek, jó a fényképezés, a díszlet. Pont.

Most jöjjenek, a gondjaim.

A főhőssel nem tudtam azonosulni. Nem azért mert genyó, mert pl. Hannibal Lecter, vagy Frank Underwood is köcsög, mégis van bennük jó pár olyan tulajdonság (pl.: intelligens, jó szervező stb.), ami közös pont lehet és ami miatt egy kicsit drukkolhatok a gonosz főhősnek. Nos Az alapítóban nem találtam ilyet. Számomra érték az, ha valaki kitartó és el akarja érni az álmát, de az nem érték, ha valaki kitartó és elakarja érni az álmát és ezért mindenkit eltapos. Ha pedig a főhősért nem tudok szorítani, hasonló az eset, mint a Harry Potter spinoffnál, nem biztos, hogy leköt a film, ezért az első fele elég lassú és már-már unalmas.

A film műfaja. Igaz történet alapján készült, mégis - szerintem - nem tesz hozzá semmit. A játékfilmtől azt várom, hogy lépjen túl az életrajzi dokumentarista stíluson, mondjon el valamit a világról, nem csak annyit: két ember nagyon megszívta, mert egy harmadik ellopta az ötletüket, majd sajátjaként terjesztette. Ha a rendező John Lee Hancock ennyit akar elmesélni, akkor dokumentum filmet válasszon formátumnak, mert ott lehet sterilen csak annyit bemutatni: ez meg ez történt, ezzel és ezzel az emberrel. Mert Az alapító csak ennyi, egy játékdokufilm, amely szerintem túl sterilen csak az McDonald's kezdeti éveit mutatja be. Ráadásul nincs feloldás, úgy jövök ki, hogy a gonosz nyert, a jó meg jól megszívta és még csak tanulság sincs. Nem várom el játékfilmektől, hogy mindig rózsaszín világot fessen, vagy valakinek az oldalára álljon, vagy pálcát törjön bárki felett, de azt igen, hogy többet mondjon, mint egy sima dokumentum film.

A film értékrendje. Egy olyan modellt mutat be, aminek a lényege: legyél kitartó, meg gátlástalan, áldozd fel a családod, mert így sikeres és gazdag leszel. Ezzel sem tudtam azonosulni, de semmi baj, gondolhatnánk, hogy majd görbetükörként működik a film, jól a néző arcába dörgölik: ti is ilyen értékrend szerint éltek! De nem. Csak szimplán bemutat egy ilyen törtető csókát, és nem mond róla semmi többet. Pl.: belülről hogy élte meg azt, hogy korábbi partnereit kicsinálta, vagy a válást miként élte meg belülről? Nem beszél ezekről a film, de akkor miért nem dokumentumfilmet készített a Hancock kolléga?

Szóval kicsit idegesen jöttem ki a moziból, hogy miért kellett egy törtető parasztról egy 2 órás filmet megnézni, ami semmit nem tett hozzá a világhoz.

Összegzés

A film erényeit elismerem, de az összkép nekem nem jött be, de elképzelhető, hogy aki más szemüvegen keresztül nézi a filmet, vagy jobban tud azonosulni a főhőssel, jobban fogja élvezni.

50%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr1912178960

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon