Látványos akciófilm lett az ismert bankrabló történetéből. Nem tökéletes, de nagyon jó mozi.

Több könyv, dokumentum és riportfilm után készült a 90-es évek legismertebb rablójáról játékfilm. Az egyik legismertebb feldolgozás eddig Julian Rubinstein amerikai újságíró munkája, aki komoly kutatómunka után írt Ambrus Attiláról könyvet A viszkis rabló balladája, az újkiadásban már csak simán A viszkis címmel. Hozzá hasonlóan nagyon alapos kutatómunkát végzett Antal Nimród, hiszen a forgatókönyv a legapróbb részletekig igyekezett hű lenni a valósághoz. Csak annyit változtatott az eredeti történeten, amennyit a dramaturgia és a film élmény megkívánt. (pl.: így lett több nőből összegyúrva Kata szerepe, és így sűrítették össze a rablásokat.)

A hangulat jól visszaadja a 90-es éveket, elég csak a Romániában játszódó jelenetekre, vagy remekül berendezett szoba belsőkre gondolni (mondjuk a budapesti külső felvételeken a mai hirdetéseket, frissen felújított villamosmegállót és a Futár kijelzőit kitakarhatták volna, mert egy kicsit ront a retró összképen, de ez már inkább csak szőrszálhasogatás). A néző tényleg visszautazhat több mint 20 évet az időben a budapesti jéghokis élet akkor még gyerekcipőben járt, korhű mezek, a lepukkant hármasmetró, a gáz frizurák és ruhaviseleteket, amelyek ma már inkább viccesnek hatnak, de ad egy fajta romantikát a filmnek. Mert ezt a korszakot a mai harmincas generáció nagyon jól ismeri, mindenkinek van róla emléke, ha más nem az, hogy már általános iskolában is a Viszkis rablóról beszélgettek anno, amikor elkapták/megszökött/elkapták.

A mozit nehéz műfajilag meghatározni. Önéletrajzi, dokumentarista, akció, de leginkább a gengszterfilm kategóriába tartozik, mert végig Ambrus Attila szemszögéből ismerjük meg a történetet. Arról felesleges vitát nyitni, hogy miért kell egy bűnözőről filmet készíteni, ha így közelítenénk meg a kérdést akkor nem kell Robin Hood, nem kell Keresztapa, nem kell Sebhelyesarcú, nem kell Bárányok hallgatnak, nem kell House of Cards. Pedig mindegyik műnek olyan negatív hőse van, akinek a története tanulságos, és mégsem amellett kampányol, hogy a néző legyen rabló, maffiózó, drogcézár, szociopata, vagy éppen hatalommániás elnök.

Antal Nimród amerikai filmjei nem saját forgatókönyvből készültek, nem voltak kiugró sikerek, de nem is voltak bukták. A szállítmány és a Predators kifejezetten tetszett nekem, de a Viszkis és a Kontroll az igazi arca a rendezőnek. Itt hazai terepen mozog olyan hangokat üt meg, amelyekre itthon sokan rezonálnak. Ráadásul egy olyan műfajban alkotott elég magas színvonalút, ami itthon elég mostoha helyzetbe került. 

A magyar akciófilm cimkével korábban csak Európa Expressz szintű alkotások kerültek a honi piacra. Így mindenki húzta a száját a magyar akciófilm szókapcsolaton. De! Az elmúlt években már a tv-ben is magas színvonalon megrendezett akció jelenetek mentek (emlékezzünk csak az Aranyélet második évadában a csatára) és hála az égnek ezt a vonalat erősíti a Viszkis is. Az operatőri munka itt jön ki igazán, Szatmári Péter nagyon kreatív és látványos megoldásokat hoz (, és nem látszik, hogy csak negyed annyi volt ennek a filmnek a költségvetése, mint mondjuk egy kisköltségvetésű amerikai akciófilmnek).

A színészi játék is rendben van. Szalay Bence és Móga Piroska közt működik a kémia. Mégis a legjobb a rendőr szerepében Schneider Zoltán. Ő a legjobb, feszültség van közte és Szalay között, ami nagyon izgalmassá teszi a jeleneteiket. Mellettük sok remek színész van az apróbb szerepekben, elég csak Szikszai Rémusz, vagy Keresztes Tamás jeleneteire gondolni. Ambrus Attila cameo-jára pedig sokáig emlékezünk majd.

A forgatókönyvvel pont az volt a gondom, ami az erénye is. A szereplők számát lehetett volna csökkenteni, sok karakter jelenik meg a színen, akikkel találkozik a főhős, de ezeket a mellékszereplőket már nem igazán ismerjük meg. Ez apróság az egészet tekintve, az összkép ugyanis nagyon pofás.

Összegzés:

Antal Nimród a Kontrollal elég magasra tette a lécet. Ez az film az "életművet" tekintve szorosan ott van a második helyen, megelőzve a rendező amerikai mozijait.

85%