Nincs sok emlékezetes jelenet a Gyilkosság az Orient expresszen legfrissebb feldolgozásában. Közepes remake lett.

A krimi irodalom egyik klasszikusában Hercule Poirot véletlenül száll fel a legendás vonatra és bár szabadságát tölti, mégis ki kell deríteni, ki ölhette meg az ismert kereskedőt. A történetet nem ragoznám, mert csak lelőném a poént.

Sokszor, sokan sokat beszéltek Hollywood válságáról, ötlettelenségéről. Ez a film is tökéletesen mutatja, inkább a profit számít, mint a kreativitás. Tutira mennek, régi klasszikust, egy bestsellert másolnak/reprodukálnak/remake-lnek természetesen sok sztárral. A filmipar egy üzlet, vagyis senkit nem érdekel a néző lelkivilága, kedves emlékei, csak a pénztárcája és az, hogy ne töltse le a filmet, mert azzal is komoly dollár millióktól esnek el Dagobert bácsira hasonlító producerek. Na de félre a sopánkodással, végül is ez a másolat legalább értékesebbek közül való.

Miután Disney rajzfilmjét koppintotta (egy, az egyben) Kenneth Branagh úgy látszik Shakespeare, Thor, és Hamupipőke után most más irodalmi terepre tévedt. Aghata Christie regénye az egyik legjobb a krimik közt. A legutóbbi mozis feldolgozás: 1974-es Sidney Lumet filmje volt, ami elképesztő sztárgárdát hozott, Albert Finney, Sean Connery, Michael York és Lauren Bacall csak pár név az elképesztő listából. (Ez a film még egy másik (néző) generáció számára készült, nagypapám mutatta anno, mint egy szuper mozit, és még ma is az, de ez nem érdekli a filmgyár producereit, hiszen újra eladható termékről van szó.)

A mostaniban Kenneth Branagh, Michelle Pfeiffer, Johny Depp és Judy Dench a legnagyobb nevek, nem is okoznak csalódást, hiszen őket a telefonkönyv felolvasás közben is érdekes lenne nézni. Ebben a filmben mindenki csak hozza az átlagot, nem nyújt átlag felettit. 

Számomra két emlékezetes dolog maradt meg filmben. Az egyik a hulla megtalálása, a másik pedig a bajusz. Az első esetében operatőri munkát dicsérném, mert a szűk terek ellenére tud adni újabb szemszögeket, és a kép még mindig előjön bennem. A bajusz nélkül Poirot nem létezik, de ezt a formát szeretném minél hamarabb elfelejteni, egyrészt hülyén áll Kenneth Branagh-nak, másrészt mindig erre a szőrzetre figyel a néző, ha megjelenik a vásznon.

Volt egy pillanat, amikor elbizonytalanodtam, vajon megváltoztatják a könyv és a korábbi mozi végét, vagyis megoldást. De ennyire nem voltak tökösek az alkotók, tudták akkor bizony szentségtörést követnének el. Kár, hogy összesen ennyi volt az izgalmas pár perc a két órás játékidőből. 

Összegzés:

Ha olvastad, ha szereted, ha láttad a klasszikust, akkor neked nem szabad megnézned ezt a filmet. Ha nem ismered, akkor lehet, hogy tetszeni fog. A bajuszt pedig levágni azonnal.

55%