Fény és vászon

2017. augusztus 18. 19:22 - Kiko

Egy kis nyári őrültség

Nem annyira fájdalmas a Pappa Pia, mint a címe mutatja. Bugyuta, de szórakoztató egyszernézős film lett.

Szögezzük le az elején, hogy ez egy musical, és a műfajából fakadóan nem lesz ebben a moziban komoly mondanivaló, inkább csak a néző kikapcsolódása a cél. Ezzel a készítők is tisztában voltak, nem is vették komolyan a filmet, és talán ezért is lett a Mamma Mia-ra hajazó cím is.

Az alaphelyzet a következő: Tomi (Szabó Kimmel Tamás) külföldről tér haza, hogy segítsen a lecsúszott rocker nagyapjának Papinak (Nagy Ferónak) megmenteni a családi csónakházat, ahova éppen szórakozó helyet tervez egy gonosz milliomos (Stohl András).

Ezt a filmet persze lehet nézni a politikai háttér (a kormánypárthoz közel álló Origo, Rádió1, Kálomista Gábor, Andy Vajna és Vajna Tímea is fent van a stáblistán...) felől, vagy a művészieskedés komoly szemüvegén keresztül is. Bár ha ezeket az utakat választjuk, nem biztos, hogy jó irányba viszi az értékelést. Ez a mozi a közönségnek készült - ezt többször elmondta Csupó Gábor rendező (a Fecsegő tipegők és a Híd Terabitia földjére készítője), én pedig csendben teszem hozzá, hogy majd a közönség dönti el a mozi sorsát. Mert a néző lábbal szavaz, ha nagyon borzasztó a film, akkor annak hamar híre megy és pikk-pakk kiesik a mozikból. 

Az, hogy a magyar néző szereti a zenés filmet, nem kérdés. Elég csak a Csinibaba vagy a Made in Hungária sikerére gondolni (nem a kritikai, inkább nézői visszajelzésekről beszélek). Így az sem volt kérdés, hogy az Andy Vajna nevével jelzett filmes "korszaknak" is szüksége van egy musical-szerűségre. A Pappa Pia leginkább a Fenyő Miklós számaiból szőtt musicalre hasonlít annak a korszerűbb, modernizált változata. Frissített dallistával, a mai korra írt sztorival (azért nem kell nagy ívű történetre gondolni). Igaz itt a zene nem annyira simul bele a történetbe, nem úgy, mint a Made in Hungária esetében.

Szabó Kimmel Tamás a jóképű cuki srác szerepét hozza, Stohl András a nagyon gonosz Wizó (remélem mindenkinek feltűnt a Vizoviczky áthallás...), Nagy Feró lóg ki kicsit, aki iskolás ünnepséghez szokott stílusban mondja a szövegeit, de ő a nemzet csótánya így ezt is meg lehet neki bocsátani. Akit külön ki kell emelni, az Ostorházi Bernadett, aki a film egyetlen árnyalt karakterét játssza, és nagyon jól teszi ezt. Több játék lehetőséget neki!!!

A film hibáiról is ejtsünk pár szót, mert a történet rém egyszerű, logikai bukfencek egész sora tűzdeli a 100 perces játékidőt. A jelenetek felépítettsége sem tartozik erényei közé, így azon meg sem lepődjünk, hogy fűrészelés közben hirtelen egy salsa-t nyomnak a magyar fiatalok.

A zene köré lett írva ez a "történet", de sajnos a zenei rész felemás lett pl.: a Kelemen Kabátban Induljon a banzáj feldolgozása kifejezetten gyengére sikeredett, a csajozós mash up viszont kifejezetten kreatív és aranyos. Párszor az volt az érzésem, hogy az ismert slágereket kicsit bele erőszakolják a filmbéli szituációba.

Nem kell ettől a filmtől többet várni, mint egy másfél órás kikapcsolódást. Aki mást vár, csalódni fog. Művészfilm? Nem. Szórakoztató? Igen. Bugyuta? Igen. Egy biztos, ezt a filmet szívesebben nézem vissza 5 év múlva valamelyik kereskedelmi tévében, mint a Barátok közt/Jóban rosszban aktuális részét. 

Mondjuk az is biztos, hogy a felfelé ívelő magyar filmek közül, vannak és lesznek is ennél jobb alkotások.

Összegzés:

A film tulajdonképpen régi számok felturbózott verziójához készült klip, felszínes átkötő sztorival.

60%

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr7312755270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.
Fény és vászon