Fény és vászon

2017. június 30. 08:42 - Kiko

Zene nélkül...

A Baby Driver az év eddigi legjobb filmje. Edgar Wright elképesztő hangulatos mozit hozott össze.

Vegyük a Kutyaszorítóban-t és keverjük össze a Kaliforniai álommal. Így kapjuk meg Edgar Wright legújabb filmjét.  A Baby Driver (magyarul Nyomd bébi, nyomd! de ezt inkább felejtsük is el) az ember és a zene viszonyáról (is) mesél. A zene alapja bármi lehet, egy félmondatból is lehet muzsikát csiholni, 4 akkordból pedig egész slágereket lehet gyártani. A zene mindenkié: a sarki fűszerestől kezdve, a csecsemőkön át, a félsüket nyugdíjasig. A zene bármikor jó: vizsgára készülve, relaxálas, vagy futás közben. A zene célja bármi lehet, megnyugtat, feldob, elrepít.

Edgad Wright egy percig ki nem kapcsolja a zenét, végig szól a film alatt, vagy egy nagy sláger, vagy egy szereplő dúdol valamit, vagy nagyon jól megkomponált aláfestő muzsikát kapunk. De mindig ott zene, ami ennél a filmnél nem kiegészítő elem, ami a mozgókép, és történet mondanivalóját, hangulatát erősíti, kiemeli, árnyalja, itt erről szól minden. Dramaturgiai szerepe van. A főcím alatt konkrétan egy snittben az aktuális dal szövege megjelenik a falfirkákon, persze a háttérben, alig látva, vagy elmosódva. Ilyen agyament ötlete is csak Edgar Wrightnak lehet. Ráadásul a zene köré írta a storyt is. Sőt, egy kávét sem lehet ebben a filmben elképzelni zene és koreográfia nélkül, ahogy egy bankrablást sem.

A zene köré pedig egy jó kis bankrablós körítést kanyarított a rendező-forgatókönyvíró. A főhős Baby (Ansel Elgort) folyamatosan iPodról hallgat valamit, ezzel elnyomva a fülében lévő zúgást (ami egy korábbi tragédia nyoma). Emellett a fiatal srác bankrablók sofőrje (természetesen vezetés közben is megy a zene) , aki még egy utolsó melót vállal, aztán kiszállna. Persze semmi nem megy úgy, ahogy eltervezte.

Mert az utsó utáni melóra a helyi alvilág feje Doki (a mindig zseniális Kevin Spacey) összehoz egy új bandát, akikkel egy igazán nagyot kaszálhatnak. A csapat tagjai Dilis (Jamie Foxx), Haver és Drága. Csupa olyan karakter, akiknek megjegyzi az ember a nevét, mert jól vannak megírva és egyediek. Mindegyikről kap a néző elég infót, hogy emlékezetes maradjon számára. Ugyanakkor balladai hősök is, mert a múltjukat, eredeti nevüket balladai homály fedi (egy darabig). S ahogy az lenni szokott, a rablás nem az előre eltervezett módon megy. Ráadásként meg egy szőke csaj is bekavar, akibe Bébi belezúg.

S végig tipikus 80-as évek nótáit nyomják. Queen, Barry White és még hosszasan lehet sorolni, elképesztő hangulata van ennek a filmnek, amit feldobnak az ötletes akciók, a jó dumák és a már dicsért karakterek. Utoljára ilyen komoly zenei összeállítást az Énekelj és a Kaliforniai álom hozott.

Ha apró hibákat akar keresni az ember, akkor a fordulatok nem feltétlen megalapozottak, de ezekre nagyvonalúan legyinthet az ember, mert ezek elenyésző apróságok a többi zseniális húzás mellett. Eddig ez az év legjobb filmje.

Összegzés:

Ez a film a musical és heist movie tökéletes keveréke. Edgar Wright tényleg egy zseni.

100%

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lumiere-galaxis.blog.hu/api/trackback/id/tr312630479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.07.01. 14:36:35

Az biztos, hogy idén ez a legjobb film, amit láttam, de szerintem maximum 8/10.

Jegkoko 2017.07.03. 10:52:18

Szerintem picit túlzás ennyire sztárolni, mert valóban nem rossz film, de messze nem a legjobb ami idén kijött.Mondom ezt úgy, hogy tegnap láttam a moziba.

Kiko 2017.07.03. 10:55:40

@Jegkoko: Nekem nagyon bejött, ízlések és pofonok. Neked idén melyik film tetszett legjobban?
Fény és vászon