Csak erről marad emlékezetes a Volt egyszer egy Venice. Pedig ennél több volt benne.

Rögtön az elején fontos kijelenteni: ezt a filmet senki nem vette komolyan. Az író-rendező páros, a szereplők, senki. Ez az erénye és a hátránya is. 

A jó öreg John McClane ebben a sztoriban egy magánnyomozót alakít, aki Venice beach-en mindenkit magára haragít. Előbb a helyiekkel, majd a dílerekkel, majd a feketékkel akasztja össze az őszülő bajszát. Ja és John Wick után az ő kutyáját is ellopják, szóval be kell keményítenie az öreg harcosnak. Persze társakat is kap, mert anélkül nem lehet harcba menni: így segíti egy lúzer nyomozópartner, aki a csicskája és egy válófélben lévő pocakos szörfös (John Goodman elképesztő ebben a szerepben is).

A történetvezetés teljesen káoszos. De erről inkább később. Vegyünk inkább egy, a filmre nagyon jellemző jelenetet: a kezdő snitt, amikor Bruce Willis a gördeszkás tizenéves srácoknak ad elő egy monológot fapofával, arról hogy csúszhat le egy ember, ha nem figyel oda. A tanulság: előbb a füves cigi, aztán a pia, majd az öngyilkosság. Ez a film egyik legjobb szövege, már innen is lehet sejteni, hogy az öregedő akcióhős nem ebben a moziban veszi elő drámai arcát és csillogtatja meg színészi tudását.

És etéren rendben is van a film. A karakterek jól megírtak és rendkívül szórakoztatóak. Bruce nagyon élvezi ezt a szerepet, egyértelműen ráírták. Shane Black filmjeire jellemzőek ezek "a magukat komolyan nem vevő alakok" remek egymondatosokkal. Jason Moama a díler Spyder szerepében önmaga paródiája. John Goodman akciózása stílusos és elég humoros. Még az utolsó kis mellékszereplőnek is komoly háttér sztorit kanyarítottak pl.: a fekete transzvesztita prosti múltja egészen szürreális.

Ezek a karakterek azonban nem kaptak normális történetet. Teljes kavar az egész. Például vannak teljesen felesleges szálak (a testvér és unokahúg mit keres ebben a történetben) és így utólag nehéz megmondani, hogy a forgatókönyv volt gagyi, vagy a vágóasztal rontott a végeredményen, de az biztos, a történetvezetés nem az erőssége ennek a mozinak. Pedig Robb és Marc Cullen maguk írták és rendezték ezért ha valakik, ők tuti tisztában voltak azzal, hova is akarják ezeket a figurákat elvinni, és mit akarnak róluk mesélni. Az egyszeri nézőnek inkább csakúgy történnek egymás után az események, a logika és a realitás nem fontos.

Ahogyan a technikai részek sem. Az operatőri munka elég gyenge, pedig Amir Mokri a Transformers 3-ban már csillogtathatta tudását. Na ez most elmarad. Az akciók, már ami van, nem izgalmas, lassú, nincs tempója, látszik, hogy kaszkadőr van Bruce papa helyett, így viszont veszít az izgalom faktorból. Bezzeg Tom Cruise, ő még mindig bevállalja az agyament akciókat. 

Abba ne menjünk bele, hogy ez a film hol van Bruce Willis életművében, volt már rosszabb, lesz még jobb. Ez még a vállalható kategóriába tartozik.

Összegzés

Egy könnyed másfél óra. Káoszos történet remek, szerthető pancserekkel.

55%