A Brazilok nem egy mély szociodráma, inkább viccesen mesél komoly problémákról. 

Vannak olyan társadalmi problémák, amikkel nem nagyon sikerült megbirkózni az elmúlt évtizedekben, (évszázadokban) itt a Kárpát-medencében. Ha megoldani nem is, de röhögni mindig lehet a bajainkon (hiszen jól tudjuk: Sírva vigad a magyar). Talán ez a gondolat is mozgathatta M. Kiss Csabát, aki a cigány-magyar együttélés kérdését nagyon ügyesen csomagolta be és tette a fel filmvászonra. A témaválasztással nagy rizikót válalt, legutóbb Goda Krisztina filmje a Veszettek próbálta meg ezt a témakört feldolgozni, és bele is tört a bicskája. (Mondjuk egy olyan film, ahol a cigányságot, csak telepiként emlegetik a polkorrektség miatt eleve bukásra van ítélve).

De vissza a Brazilokhoz. Acsa a világvégi kis falu focilázban ég, ugyanis a bajnokságra idén először neveznek a helyi cigányok is, hiszen a nyeremény egy brazíliai út. Ez viszont problémákat generál. Ezután van itt minden, mint a búcsúban: korrupt alpolgármester/rendőr, börtönből szabadult cigány, tömegverekedés, Gáspár Laci és minden. A film megtekintése közben azért eszébe juthat a nézőnek Kusturica Macska-jaj című klasszikusa, de a Brazilokban nincs meg a szatírikus vonal. Inkább csak szórakoztat.

A filmnek az egyik nagy erénye az őszinteség. Itt cigányok és nem cigányok egyaránt kiröhögik magukat. Az pedig, ha az emberek tudnak saját magukon nevetni, szerintem fontos lépés az egészséges társadalom felé. Ebben a filmben nincs polkorrektség, cigányoznak és anyáznak rendesen. Rengeteg olyan jelenség visszaköszön, ami tipikus kis hazánkban (pl.:falopás, razzia, tömegverekedés stb.), ezért mindenki számára ismerős karaktereket ismerhet meg, igaz ezek nem mély figurák, inkább sztereotípiák megszemélyesítve. 

A szereplők közül többen amatőr színészek, párszor az volt az érzésem, hogy elég sután mozognak és beszélnek a vásznon, de ez nem zavaró egyáltalán. Akinek ez a film jutalomjáték, az Farkas Franciska (hatalmas taps neki), aki a legnagyobb természetességgel hozza a faluból elvágyódó lányt, akiért természetesen mindenki bolondul. A mellékszerepekben Fekete Ernő, Schmied Zoltán, Dobó Kata és Bánki Gergely is szórakoztató karaktereket alakítanak.

A történet rendben van, ugyan nem kell világ megváltó sztorira gondolni. A párbeszédek is a helyükön vannak, egy-két kivételtől eltekintve, amikor a karakterek szájába nem életszerű szövegeket adtak, de ez a ritkább eset.

Összegzés:

Nagyon ügyesen nyúltak hozzá egy kényes témához. Ezért hatalmas piros pont jár a készítőknek! A gyengeségei ellenére is szerethető film.

70 %